Az idei tisztújító közgyűlésen ismét az alapító elnököt, Patakfalvy Miklóst választották a szövetség elnökévé. A szervezet komoly célokat tűzött mindig is maga elé, ehhez idén először komoly anyagi segítséget is kapott. Az ősszel rendezendő budapesti kadet Eb csak az első lépés lehet, hogy a taekwondo eredményességben és ismertségben is felzárkózhasson a nagyokhoz. Az elnökké választás apropóján készült interjúban a szövetség első embere az olimpiai kvalifikáció mellett a tömegbázis növelését is fontos feladatként említette.

− Mit jelent az Önnek személy szerint, hogy ismét bizalmat kapott?
− Nagyon megtisztelő, és a mostani újraválasztás talán még nagyobb büszkeséggel tölt el, hiszen hosszú idő óta először három kihívó is akadt Kiss Tamás, Máté Gergő és Mércse Attila személyében. A tagság nagy része továbbra is azt gondolja, az a koncepció, amit felvázoltunk, amin dolgozunk régóta, követhető és elfogadható (38 szavazatból 22-t kapott a régi-új elnök – a szerk.).

− Újabb olimpiai ciklus kezdődött, sokáig úgy nézett ki, a budapesti olimpiai pályázat a taekwondónak is kedvezhet, mi változik a pályázat visszavonásával?
− A sportért felelős államtitkárság által bekért és az általunk elképzelt sportágfejlesztési terveket szeretnénk mindentől függetlenül továbbra is megvalósítani. 2017-re nagyságrendekkel nagyobb támogatást kaptunk, mint korábban bármikor, ennek köszönhetően tudunk ősszel kadet Európa-bajnokságot rendezni. 130 millió forintot kértünk és annyit is kaptunk, amiből hetvenmilliót fordíthatunk az Eb-re. Remélem, hogy ez a folyamat az olimpiától független marad és nem törik meg. A terv az, hogy 2018-ban U21-es vagy felnőtt Európa-bajnokságot rendezzünk, ezért jövőre már négyszázmillió forintot igényeltünk. De a 2018-as költségvetésről a döntést csak az év második felében hozzák meg. Persze, itt nem állnánk meg, 2019-ben kadet világbajnokságot vagy Grand Prix-t rendeznénk, ehhez hétszáz millió forintos költségvetési támogatást igényeltünk. Sőt, 2024-ig felnőtt világbajnokság is szerepel a tervek között. Ha azonban a sportágfejlesztési koncepció a 2024-es olimpiától való elesés miatt abbamarad, és jövőre ugyanott tartunk majd, mint mondjuk tavaly, akkor megint nehéz helyzetbe kerülünk. Most, a jelenlegi lehetőségek mellett, valóban lehet motiválni a versenyzőket, edzőket, végre látnak ők is maguk előtt perspektívát. Idén ugyanis tudunk műhelytámogatást biztosítani számukra, jobban tudjuk segíteni a sportolók felkészülését, versenyeztetését, mint korábban. De ezt fent is kellene tartani, sőt, lehetőség szerint, tovább kellene bővíteni.

− És közben itt a következő olimpia kérdése, bő három év múlva Tokióban rendezik az ötkarikás játékokat. Milyen esélyekkel indulnak a mieink?
− Salim József Sydneyben ötödik lett, azóta nem sikerült kvalifikálnunk magyart az olimpiára, azaz négy olimpia telt el magyar induló nélkül. Sovány vigasz, hogy mindannyiszor volt, aki közel járt a kvótaszerzéshez Tóth Balázstól Kotsis Edinán át Gonda Ivettig. Az olimpiai bizottság az előző olimpiai ciklus közepén arra ösztönzött minket, hogy egy jobban központosított rendszerben dolgozzon a válogatott. A jó, klubokban zajló munka elengedhetetlen a legjobbjaink nemzetközi eredményes szerepléséhez. De, ha még meg is van a megfelelő háttér, a válogatottnál zajló szakmai munkát nem írhatják felül. Ezt igazolja az az időszak, amikor Tóth Balázs vezette a válogatottat. Ahol máshogy gondolkoznak erről, ott a korábbi kiegyensúlyozott jó szereplés helyett hullámzó teljesítményeket vagy visszaesést látunk. Így viszont az kevés, hogy jó az „alapanyag”, és több versenyzőnkben ott van a potenciál, hogy Tokióban ott legyen. De ehhez folytatni kell a megkezdett munkát, most már Galambos Bence vezetésével a válogatottnál.

− Elegendő az „alapanyag”, azaz van elég versenyző?
− Fontos feladat a tömegbázis növelése. Kicsit a huszonkettes csapdája, hiszen amíg nincs kiugró olimpiai eredmény, addig nem ismerik meg széles körben a sportágat. Viszont a jó eredményhez egy széles bázis is kell, amiből van merítési lehetőség. A harcművészeti vagy, ha úgy tetszik tömegsport vonalra is igyekszünk nagyobb figyelmet fordítani. Idén is lesz olyan szeminárium − terveim szerint több is −, amit magasan jegyzett koreai mesterek tartanak majd. Emellett hangsúlyozni kell a sportágunk hagyományaiból fakadó előnyöket. Meg kell ismertetni a gyerekekkel és nem utolsó sorban a szüleikkel, hogy a taekwondo nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki szempontból is képzi a fiatalokat. Csupa olyat tanítunk, ami a mai rohanó világban kicsit háttérbe szorul, noha minden egészséges társadalom alapismérvei benne vannak: udvariasság, tiszteletadás az idősebbeknek és a nagyobb tudásúaknak, becsületesség, állhatatosság, kitartás, fáradtság- és fájdalomtűrés, fegyelem, önfegyelem. És még folytathatnám a sort, csak a legfontosabbakat említettem. Mindezeket elsősorban és döntően az edzők tudják közvetíteni, ezért az edzőkre is még komolyabb szerep hárul a továbbiakban.