A tokiói játékokon ötödik Salim Omar Gergely ezúttal nem szorult selejtezőre, a világranglistáról szerzett kvótát. A Manchesterben zajló G-10-es besorolású Grand Prix Döntőben nagy riválisa, az ír Jack Woolley nem szerzett annyi pontot, amivel kiüthetné a magyar fiút az egyenes ágon kvalifikáló legjobb hat közül. A világranglistát hivatalosan év végén zárják, de számításaink szerint a mostani verseny pontjainak közlését követően a világranglistán már nem következhet be olyan változás, ami ezen módosítani. Így Omar készülhet második olimpiai szereplésére. Józsa Levente pedig felülmúlta eddigi legjobb Grand Prix eredményét (és egyúttal minden eddigi magyar taekwondósét is), hiszen volt már ugyan döntős Grand Prix versenyen, de most első magyarként szerzett aranyérmet GP tornán, tette ezt mindjárt a legrangosabbon, a nagydöntőn.
Grand Prix Final, Manchester, nyolcaddöntő (68 kg)
Józsa Levente – Joan Jorquera Cala: 2-1
Józsa Levente (fotó: MOB)
Igen aktívan kezdte mindkét fél a meccset, ahol Cala szerzett vezetést, amit sokáig tudott is tartani. Az utolsó fél perchez közeledve azonban már döntetlent mutatott az eredményjelző (10-10). A spanyol visszavette a fórt és hárommal ment 15 másodperccel a vége előtt. Levi még minimalizálta a hátrányt, de az első felvonás így is 12-15-re Caláé lett. Magyar pontokkal indult a második menet, fél perc alatt 5-0-ra ment Levi. Használt a szünetben Galambos Bence fejmosása, mert a menet második feléhez érve már 12-4-re vezetett Levi és magabiztosan hozta a második etapot és egyenlített. A mindent eldöntő harmadik két perc magyar fejtalálattal indult (3-0). Némileg visszavettek a tempóból, az utolsó percre 5-4-es magyar előnnyel fordultak rá. Ekkor Cala meglódult és többször is talált (5-8). 16 másodperccel a vége előtt jött a fordítás (9-8). A végtelenül fordulatos végjátékban megint a spanyol talált (9-10), de az utolsó akciók Cala testén csattantak és 13-10-re nyerve a menetet, Józsa lépett tovább a legjobb nyolc közé.
Grand Prix Final, Manchester, negyeddöntő (68 kg)
Józsa Levente – Hakan Recber: 2-0
Józsa Levente nem is kezdhetett volna jobban a török, olimpiai bronzérmes Recber ellen, élmény volt nézni, ahogy belevetette magát a csatába és mindösszesen 43 másodperc alatt 13-0-ra vezetve pontkülönbséggel hozta az első menetet.
A második felvonás majdnem egy percig tartott, de itt is ideje korán lezárta a menetet Levi, aki ezt is pontkülönbséggel hozta és ott van a legjobb négy között!
Grand Prix Final, Manchester, elődöntő (68 kg)
Józsa Levente – Zaid Kareem: 2-0
A jordáné volt az első pont a meccsen és egészen a hajráig nem is változott az állás az első menetben. Akkor Levi fordított és pillanatok alatt ellépett 9-1-re, innen pedig nem volt visszaút, a magyaré lett az első menet. Ott Levi kezdett jobban és 3-0-s előnye egészen a hajráig kitartott. 15 másodperccel a vége előtt minimalizálta a hátrányt Kareem (3-2). Sőt, egy pillanatra fordított is, de tényleg csak ennyire, mert Levi visszavágott és ez a menet is meglett. Jöhet a történelmi esemény, Grand Prix Final döntő, most először magyar résztvevővel!
Grand Prix Final, Manchester, döntő (68 kg)
Józsa Levente – Javier Perez Polo: 2-1
A finálé tétjéhez mért taktikai méricskéléssel indult a spanyol-magyar meccs. Idegtépő, hosszú másodpercekig nem találtak fogást egymáson, lepergett majdnem az egész menet, aminek a legvégén Levi talált és intésekkel megtoldva 4-1-re hozta az első menetet.
Hamarabb beindult az adok-kapok a második menetben (2-3 fél perc után). Innen visszalassítottak a megszokott, lassabb, megfontoltabb tempóra. Várták a lehetőséget, hogy a hajrában döntsenek. Egy intéssel az egyenlítés megvolt, de a menet így is Perez Polóé lett.
Jöhetett a döntő két perc, ahol fél perc után egy testre mért rúgással Levi vezetett. A spanyolok egy fejrúgást próbáltak videózni, de az akkor még nem talált, később viszont igen és megint 2-3-ról jött a hajrá. És most jött Levi és jött a fordítás és jött a GRAND PRIX FINAL GYŐZELEM!!!!!!!!
– Úgy keltem fel, hogy nem volt rajtam nyomás, de közben tudtam, hogy nagy lehetőség előtt állok – emlékezett vissza a nap elejére Józsa Levente, aki történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy ő lett az első magyar taekwondós, aki Grand Prix versenyen (pláne nagydöntőn) aranyérmet tudott nyerni. – Ez olyan, mintha olimpia lenne, a legjobb 16 versenyző volt itt minden súlycsoportból. Ez egy nagyon jó visszajelzés a kvalifikációs verseny előtt, amit majd márciusban rendeznek.
Mint mondja, nagyon nehezen állt össze a mozgása az első meccsen, de az egyben jó ébresztő volt, később nagyon fókuszáltan versenyzett.
– A döntőben a második menetben volt még talán ilyen holtpontom, de arra gondoltam a legvégén, most mindent bele kell tenni és ha már itt vagyok, legyek én az első magyar, aki a dobogó tetejére állhat egy ilyen szintű versenyen. – Amikor ez megtörtént, nem tudta elhinni. – Mikor körbenéztem, tényleg nem fogtam fel, hogy megcsináltam. Még most sem hiszem el. De nincs sok idő ezen agyalni, jöhet az olimpiai kvalifikáció!
– Az eleje nehezen indult, pedig tudtuk, mire kell készülnünk. Azt éreztem, hogy a fókusz nem volt meg, de a fejmosás után a második menet már más volt, és aztán minden összeállt – kezdte értékelését Galambos Bence, a válogatott edzője, aki a nyolcaddöntőben elvesztett első menet után kellett, hogy felrázza tanítványát. – Később volt, amikor például a török elleni meccsen annyira kijött a lépés, hogy idő előtt be tudtuk fejezni a mérkőzést. Egy ilyen nap után mit is mondhatnék, hatalmas öröm és még nagyobb sportsikerez a magyar taekwondónak. Egy napon direkt kvóta az olimpiára és Grand Prix Final aranyérem. Ezek az eredmények is mutatják, mi rejlik ezekben a fiatalokban. Főleg jó ezt látni, nem sokkal Párizs előtt – összegzett a szakember, akiknek sok idejük nem marad az ünneplésre, hajnalban indulnak haza, majd edzőtábor és hosszas felkészülés is vár rájuk a közelgő kvalifikációs torna előtt.
(fotó: MOB)
Grand Prix Final, Manchester, nyolcaddöntő (57 kg)
Márton Luana – Faith Dillon: 1-2
Márton Luana (fotó: MOB)
Az amerikaié volt az első fél perc és még egy percet követően is jobban állt (6-8). Szoros csatát hozott az első menet, melyben 17 másodperccel a vége előtt Luana egy videózás után fordított (15-14). Még visszavette a fórt egyszer Dillon, de a legvégén kétszer talált Luana és övé lett az első menet. Jóval taktikusabban kezdődött a második menet (4-4 fél perc után). Innen igazán beindultak a felek és alaposan megszórták egymást. Négypontos amerikai előnyről indult az utolsó hatvan másodperc, majd Dillon elment már tízzel is. Luana zárkózott, de a második etap pontkülönbséggel a tengerentúli versenyzőé lett. A döntő menet Dillon dominanciájával indult (0-10 bő fél perc alatt). Luana nem adta fel és egy percnél már csak négy volt közte (6-10). A hajrának 11-17-ről vágtak neki. Sajnos az óriási elánnal támadó Luanát megkontrázta Dillon és elérte a 12 pontos különbséget, így ő ment tovább a legjobb nyolc közé, a magyar lány búcsúzni kényszerült.