Hosszú évek tudatos, felépített munkájának köszönhetően a magyar taekwondo már a világ élvonalába tartozik, olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyakkal. De ez csak a jéghegy csúcsa. A háttérben zajló munkáról beszélgettünk dr. Márton Zsolt Krisztiánnal, a szövetség elnökével.

Ma úgy beszélgethetünk a taekwondóról, hogy benne van a köztudatban a sportág és minden világversenyről beszámol a magyar sportsajtó. Márton Viviana olimpiai aranya és az utóbbi fél évtized eredményei megváltoztatták a sportág hazai mindennapjait?

Egyértelműen igen. Mindig tudtuk, hogy az olimpiai aranyérem hozhatja meg az áttörést, pedig addigra világ-, és Európa-bajnoki aranyaink, sőt, olimpiai bronzmeccsünk is volt. Két éve viszont megfordult velünk a világ.

Márton, Salim, Patakfalvy, Józsa, Bailey… Olyan jól csengő nevek, akiket ma már könnyen lehet a taekwondóval azonosítani. De mi kell a sikerhez, amit nem látunk, mert a kulisszák mögött zajlanak?

Történelmi időszakot élünk. A női mezőnyben a Márton testvérek – Vivi és Luana – sikerei önmagukért beszélnek, és már a legmagasabb szinthez közelít Salim Kamilah is, ahogy évek óta az élvonalban szerepel Patakfalvy Luca is. A férfiaknál is ott vagyunk a világ szűk élvonalában: Salim Omar Gergely kétszeres világbajnokként a sportág állócsillaga, de említhetném testvérét, Sharifot, Józsa Leventét vagy Bailey Kelent is. Ahhoz viszont, hogy ők a világ élén lehessenek, a szövetség rengeteg erőforrást biztosít – mind humán, mind pénzügyi téren. Az a versenyeztetési, utazási és felszereltségbeli háttér, amit ma biztosítani tudunk, 4-5 éve még elképzelhetetlen lett volna. Azt látjuk, hogy az adminisztrációban, a versenyszervezésben és a stratégiában elképesztőt léptünk előre. Ehhez kellettek a kiváló sportszervezőink, menedzsereink és egy kifejezetten produktív, probléma-megoldó elnökség, akik gördülékennyé teszik a mindennapi munkát a sportolók és edzőik mögött. Nagyon hálás vagyok a szövetség munkatársainak, az elnökségnek, az edzőinknek, mert remek a kohézió, és az összhang repíti előre a sportágat az újabb és újabb célok felé.

Hogyan készül ma egy magyar taekwondós a világelittel való összecsapásokra?

A szövetség nem spórol a versenyzők nemzetközi szerepeltetésén: folyamatosan utaztatunk, nemzetközi edzőtáborokat és komplex szakmai hátteret biztosítunk. A források közvetlenül a sportolók fejlődését és nemzetközi rutin szerzését szolgálják. Ma már ott tartunk, hogy minden fontos versenyen ott tudnak lenni a versenyzőink. A felkészülésre válaszolva pedig elmondhatjuk, ma már keresik a magyar taekwondósok társaságát a világban, ha edzőtáborokról van szó. Mi is rendezünk nemzetközi összetartásokat, és a mieink is évente többször utaznak élvonalbeli taewondósokkal együtt készülni. Kihelyezett edzéshelyszíneinken olyan edzőfenoménok készítik fel a versenyzőinket, mint Suvi Mikkonen vagy épp Salim Gergely. Galambos Bence válogatott vezetőedző pedig most már hosszú évek óta fogja össze a válogatott munkáját felnőtt és junior szinten, kimerem jelenteni, világszínvonalú munkát végez, ahogy a fiatalokat felépíti és felkészíti a felnőttek közötti versenyzésre, ott pedig sorra jönnek a szebbnél szebb eredmények.

Ha valaki megnéz egy taekwondo mérkőzést, az hatalmas kontrasztot mutat a mai, egyre mozgásszegényebb élettel. Nem titok, a mai fiatalok kezéből egyre nehezebb „kivenni” a telefont, felállítani a székből és mozgásra bírni. Mit tud adni a taekwondo a fiatal generációknak?

Azt látjuk, hogy a mai világban a szülőknek és a pedagógusoknak is óriási kihívás a gyerekeket elszakítani a telefonoktól és a számítógépektől. A taekwondo nem pusztán egy sportág, hanem egy komplett értékrend és nevelési eszköz. A gyermekek nálunk nemcsak fizikai állóképességet és önvédelmet tanulnak, hanem már az első edzéstől kezdve fegyelmet, tiszteletet és mentális tartást kapnak. Megtanulják tisztelni az ellenfelet, a mesterüket és saját magukat is. A szövetségnél kiemelt küldetésünk, hogy minél több fiatalnak biztosítsunk egészséges alternatívát a virtuális világgal szemben. Mert azok az értékek, amelyeket a gyerekek itt a páston elsajátítanak, az egész életükben – az iskolában és a civil életben is – elkísérik őket.

Fel tudja venni a lépést a taekwondo a mai online világ diktálta trendekkel?

Hogyne, pedig elsőre ez furcsán is hangozhat. Mégis létezik már a virtuális taekwondo. Ráadásul ezen a téren is világ élvonalában vagyunk, Magyarország rendezte Európa első, a világ harmadik taekwondo bajnokságát, és szeptemberben jön második virtuális országos bajnokságunk. Ezt viszont nem úgy kell elképzelni, mint az e-sportok többségét. Itt nem egy székben és monitor előtt kell irányítani a gépen valamit. Itt a páston egy VR technológia használatával, kontakt nélkül küzdenek egymással a versenyzők. Ezzel is egy olyan frissességet és újítást hoztunk a sportágba, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. De ez is bizonyítja, követjük a világban uralkodó trendeket.

Egyre több településen tűnik fel a taekwondo. Hogyan tudja a szövetség segíteni a hazai klubok és az edzők munkáját?

Mindig hangsúlyozom, hogy a magyar taekwondo ereje a jól működő, stabil egyesületeinkben rejlik. Az elmúlt időszakban jelentősen bővítettük az országos klubhálózatot, és kiemelt figyelmet fordítunk a vidéki bázisaink folyamatos megerősítésére. Azon dolgozunk, hogy az állami és szövetségi támogatások és a szakmai segítség közvetlenül eljussanak a helyi közösségekhez is. Folyamatos edzőképzéseket tartunk, verseny- és edzőfelszereléseket biztosítunk, és minden segítséget megadunk az egyesületeknek a versenyszervezéshez és az utánpótlás építéséhez. A célunk az, hogy az ország bármely pontján élő gyerek vagy fiatal egyre jobb és jobb körülmények között és magas szakmai színvonalon tudjon taekwondózni. Ezzel lehet megalapozni a még fényesebb jövőt.

A magyarországi versenyeken folyamatosan nő a résztvevői létszám, ezt hogyan sikerült elérni?

Az elnökség egyik célja az volt, hogy egyre több fiatalt tudjunk becsatornázni a rendszerbe, motiválttá tegyük az edzőket és a klubokat. Úgy érzem, sikerült. Ötször annyian vannak már a magyar versenyeken átlagosan, mint ahányan 5-6 évvel ezelőtt. Erről az útról nem szabad letérni, a továbbiakban is azon dolgozunk, hogy minél több gyerekkel szerettessük meg a taekwondót, és biztosítsunk nekik kiváló versenyzési feltételeket.