Leila Alchukurt választották az év versenybírójának. Hogy hogyan lesz egy szíriai hölgy hazánk legjobbja és hogy áll a nyelvtudással, azt a díj átvétele után árulta el nekünk.
– Meglepődtem, mikor a nevemet mondták – mondta az év versenybírója, Leila Alchukur, aki a Magyar Taekwondo Szövetség évzáró bankettjén vette át a díjat. Szíriában született, de már évek óta hazánkban él és munkája mellett a taekwondo pástokon felel a szabályok betartatásáért. – Még szülőhazámban tanultam az alapokat, versenyeztem is, aztán edzésen nekünk is bíráskodni kellett, ami megtetszett, és le is vizsgáztam belőle. A sportág folyamatosan fejlődött, de az elektronika még nem jutott el oda. Magyarországon viszont ez is adott.
(Fotó: Boncz László Áron)
Leila nővérét követve költözött Magyarországra négy évvel ezelőtt, utolsó egyetemi évét tapossa, miközben már dolgozik is. Jól ért és beszél magyarul, de saját bevallása szerint is van még mit csiszolnia a nyelvtudásán. Arra a kérdésre, hogy a taekwondo vagy a magyar nyelv szabályai nehezebbek-e, azonnal rávágta a választ.
– A magyar nyelv – mondta nevetve, hozzátéve, hogy öt nyelven beszél, de egyik sem ad alapot a magyarhoz, semelyikre nem hasonlít. – Ha itt lakom, nekem kell megtanulni a nyelvet, nem beszélhetek mindenkivel angolul.
A taekwondo bíráskodás hobbinak indult, ma már viszont ennél jóval többet jelent, mint azt a díj is mutatja.
– Ez inkább már a hivatásom, minden hazai versenyen ott vagyok és ha hívnak, akkor megyek külföldre is. Egyelőre kisebbekre mehetek, de remélem, annak is eljön az ideje, hogy világversenyeken közreműködhessek.