A magyar harcművészet egyik legnagyobb alakjától, a karate ikonjától, Furkó Kálmántól Patakfalvy Miklós búcsúzik.

„Tegnap jött a megdöbbentő hír, de nem tudtam, talán nem is akartam elhinni, elment Furkó Kálmán! Furkó Kálmán a legenda, a magyar harcművészetek ikonikus alakja, a hazai Kyokushin karate egyik alapítója és a mai napig meghatározó egyénisége elhagyott bennünket.

Kapcsolatunk legalább 40 évre tekint vissza, de talán még annál is régebbre. Két kiváló Kyós barátom, évfolyam és csoporttársam Somogyi Zsolt és az egy évfolyammal alattunk végzett Kívés Gyuri révén kerültem kapcsolatba Furkó Kálmánnal és talán megbocsájtják, de hosszú kapcsolatunk, barátságunk okán megengedhető a személyes megszólításom, Kálcival!

Legutóbb, alig több mint 2 hónapja beszélgettünk a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése előtt a Kongresszusi Központban. Jó kedvű volt, semmi nem mutatott arra, hogy bármilyen egészségügyi gondja, problémája volna.

Tudtuk, az elmúlt években sok megpróbáltatáson ment keresztül, egészsége több fronton is megrendült, de férfihoz, harcművészhez, katonatiszthez méltó módon, panasz nélkül viselte.

Sőt! Amikor telefonon hívott, amikor személyesen futottunk össze, mindig évődött, mindig zrikált. Általában azzal indított, „Mikikém, a Taekwondo még mindig ott van az Olimpián?” És utána jöttek a poénok és persze a további élcek a Taekwondóról. Baráti csipkelődés volt, mindig jót nevettünk utána.

Nemcsak a harcművészet szeretete, hanem a közös „alma mater” is összekötött bennünket, hiszen ő is a TF-n szerzett diplomát, bár ő utána a hadseregben folytatta pályafutását.

Sosem felejtem el, amikor a TF-en dr. Galla Feri bácsi küzdősport tanszékvezető jóvoltából elindult a szakedzői képzés, akkor sem úsztam meg egy kis évődés nélkül. Felhívott telefonon és megkérdezte, „Miki, ti mit tanítotok ti ott a TF-en a jövő edzőinek?” Válaszoltam, „a szakmai edzéselmélet talán a legfontosabb, úgy, mint alapozás, képességfejlesztés, technika oktatás, taktikai képzés, technika-taktika kapcsolata és oktatása, formaidőzítés és hasonlók! Tudod, amit Te-Ti is tanultatok Nádori Laci bácsitól edzéselméleten!” Ha-ha-ha, évődött Kálci, „a karate az más, nálunk a Kyosok 365 napig csúcsformában vannak!” amin persze együtt kacagtunk.

Csupa ilyen emlék jön elő és megszakad a szív! A rettenthetetlen felderítő tiszt és karate harcos, a legkeményebb karate vezéralakja, a harcművészek nagy generációjának egyik vezérképviselője, Shihan Furkó Kálmán visszatért teremtőjéhez.

Az űr, amit maga után hagyott óriási, de a hagyaték, amit a Kyokushin karatéban és magyar harcművészetekben az utókorra hagyott, maradandó.

Isten veled Kálci! Isten veled Shihan! Irány az égi küzdőtér, ahol Oyama nagymesterrel együtt folytathatod áldásos tevékenységed! Emléked szívünkben őrizzük!”