A kínai Vuhsziban faggattuk sportágunk egyetlen kétszeres világbajnokát, Márton Luanát a történelmi sikerről.
Márton Luana és Suvi Mikkonen
Volt rajtad teher, mivel legutóbb a vb-n aranyat nyertél, hogy most is érmet kell szerezned?
Nem éreztem ezt, egész nap az volt bennem inkább, hogy csináljam azt, amit tudok. Ez új kategória volt, hiszen nagyobbak voltak az ellenfelek, mégiscsak 57-ről váltottam 67-re, de nem éreztem ezt tehernek.
Mennyire más 10 kilóval feljebb versenyezni, mint 2023-as győzelmed alkalmával?
Magasabb és erősebb lányok állnak velem szemben. Erősebbeket is rúgnak, lassabbak a meccsek, többet állnak, nem olyan gyorsak, mint 57-ben. De épp ezért nagyon résen kell lenni, és végig figyelni kell.
Mennyit változtál a két évvel ezelőtti Luana-hoz képest?
Rengeteg tapasztalatot lehet gyűjteni ennyi idő alatt. Sokat erősödtem, és főleg fejben voltam ma nagyon erős. Kimondottan büszke vagyok rá, hogy ma mentálisan ennyire összeszedett voltam.
Mikor láttad, milyen nevek szerepelnek az ágadon – olimpiai bajnok, olimpiai bronzérmes, klubtárs –, mire gondoltál?
Nem érdekelt, ki jön. Soha nem nézem meg, kik lesznek az ellenfelek, így nyugodtan alszom. Suvi Mikkonen, az edzőm mindig a meccs előtt készít fel arra, ki ellen, mi lesz a stratégia. A mezőnyt ismertem, tudtam, ha rendben leszek, mindenkit meg tudok verni.
Történelmet írtál, kétszeres világbajnok vagy, ez még senkinek sem sikerült Magyarországon, milyen érzés?
Nagyon boldog vagyok. Főleg azért, mert a magyar gyerekek láthatják rajtam, rajtunk keresztül, mit lehet elérni a kemény munkával.
Következő lépés már Los Angeles?
Szeretnék ott lenni természetesen. Ugyanúgy folytatom a munkát, ahogy eddig is, és bízom benne, hogy ott leszek majd három év múlva.